El tercer día y los otros (Harmadik és a többi nap)

Kedves szülők!

A tábor területén nincs állandó áramforrásunk, sem internet, ezért a blogunkat a tavalyról megszokotthoz képest lassabban tudjuk frissíteni. Minden nehézségek ellenére igyekszünk megoldást találni a fentebb említett problémákra, bár az is lehet, már csak a tábor után jelentkezünk.

Az első napokban jó időnk volt, így sokat métáztunk és sportoltunk is. Az építmények folyamatosan bővülnek a sátrak körletében, kerítéssel, csajkafával és cipőtartóval is. Csütörtökön egy hosszú kézműves blokk keretén belül a fiúk is megmutathatták, kézügyességük nem merül ki az árokásásban. Zászlót hímeztek, piñatát készítettek papírmaséból, befőttesüvegfestett mécsestartókat és azték kőamuletteket készítettek.
Délután locsolkodós játékok követték egymást, amik osztatlan és fergeteges sikert arattak a gyerekeknél. Az elején még félénk lányok és fiúk a játékok végére lavórszámra öntötték a vizet barátaik és kedves ismerőseik nyakába. Még vizes csúszdát is szerkesztettünk a rétre.

Péntek reggel egy rövid portyára indultak az őrsök, ahol a városra szállt átok eredetét próbálták felkutatni, egyelőre fél sikerrel, de már közelebb kerültünk a megoldáshoz. Találkoztak mexikói földművesekkel, turistákkal, mariachikkal, mágussal és balfácánokkal is.

Az éjjelek egyre melegebbek, viszont tegnap délután végre leszakadt az ég: gyorsan és sok esett. A sátrak száraz menedéket nyújtottak mindenkinek, a hálófülkék rejtekében volt idő játszani, vagy kipihenni az utóbbi napok fáradalmait. Néhányan az esőfelhőket elűzendő csatakiáltásaikat kiabálták. Az eső után felhúztuk gumicsizmáinkat, és búcsút kellett vennünk a fiúktól, akik a tábort elhagyva útnak indultak, hogy nélkülünk töltsenek „a vadonban” pár órát. Erről sajnos nem áll módomban többet írni, hiszen nem árultuk el egymásnak, hogyan töltöttük el ezt az időt. Ez így szép. Persze a lányok programjáról sem mesélek, maradjon ez meg a lányok titka. Késő este a fiúk visszatértek, mi pedig megleptük őket forró csokival és gyümölcstállal, amit, hogy mindenki benne lehessen egy kicsit az ajándékban, együtt készítettünk el. Az asztalokat hangulatlámpákkal díszítettük, és még egy kedves dalt is elénekeltünk nekik. Ezek után pedig mindenki fáradtan, de mosollyal az arcán tért nyugovóra.

A mai napon (szombat) már szépen süt a nap, igaz, a reggel még azért kicsit párás volt. A délelőtt folyamán a gyerekek a „bojová hra“ nevű szlovák cserkészjátékot játszották, és a rét az izgalom és az ijedtség (hogy a másik csapat elkaphatja őket) kiáltásaitól volt hangos. Most megyek ebédelni, még jelentkezünk. kangi&stóf