Így néz ki felénk egy meglepetésdélután: Vamos chicos!
2013. december 12., csütörtök
Visszaemlékezés:
Így néz ki felénk egy meglepetésdélután: Vamos chicos!
2013. július 11., csütörtök
Bekötőszöveg
Mostmár otthonról jelentkezek. Fáradtan bár, de törve nem... lepakoltuk az áviát a három város-faluban, és a gyerekeket is hazaszállítottuk épségben a buszvonattal. A mai estét hagyjuk meg a pihenésnek, nemsokára felkerülnek további élménybeszámolók, válogatott bejegyzések az őrsök naplóiból, a Vers, amit együtt írtak a rohampályán, és persze a többi százezer fénykép és videó... kiválogatva... idővel (mivel a legtöbb fotós és vezető nemsokára kiképzőtáborba indul). Köszönjük megértésüket! :)
Estupendamenteeeee! (üzeni mindenkinek J. Szabi)
kangi
Estupendamenteeeee! (üzeni mindenkinek J. Szabi)
kangi
2013. július 7., vasárnap
Az első 5 nap képei
Ebedecen letelepedett cserkészek remek perceket élnek meg, lessétek ezen képeket.
2013. július 5., péntek
El tercer día y los otros (Harmadik és a többi nap)
Kedves
szülők!
A tábor területén
nincs állandó áramforrásunk, sem
internet, ezért a blogunkat a tavalyról
megszokotthoz képest lassabban tudjuk frissíteni.
Minden nehézségek ellenére igyekszünk
megoldást találni a fentebb említett problémákra, bár
az is lehet, már csak a tábor után jelentkezünk.
Az első napokban jó időnk volt, így sokat métáztunk és sportoltunk is. Az építmények folyamatosan bővülnek a sátrak körletében, kerítéssel, csajkafával és cipőtartóval is. Csütörtökön egy hosszú kézműves blokk keretén belül a fiúk is megmutathatták, kézügyességük nem merül ki az árokásásban. Zászlót hímeztek, piñatát készítettek papírmaséból, befőttesüvegfestett mécsestartókat és azték kőamuletteket készítettek.
Délután locsolkodós játékok követték egymást, amik osztatlan és fergeteges sikert arattak a gyerekeknél. Az elején még félénk lányok és fiúk a játékok végére lavórszámra öntötték a vizet barátaik és kedves ismerőseik nyakába. Még vizes csúszdát is szerkesztettünk a rétre.
Péntek reggel
egy rövid portyára indultak az őrsök, ahol a városra szállt
átok eredetét próbálták felkutatni, egyelőre fél sikerrel, de
már közelebb
kerültünk a
megoldáshoz. Találkoztak
mexikói földművesekkel, turistákkal, mariachikkal, mágussal és
balfácánokkal is.
Az éjjelek egyre melegebbek, viszont tegnap délután végre leszakadt az ég: gyorsan és sok esett. A sátrak száraz menedéket nyújtottak mindenkinek, a hálófülkék rejtekében volt idő játszani, vagy kipihenni az utóbbi napok fáradalmait. Néhányan az esőfelhőket elűzendő csatakiáltásaikat kiabálták. Az eső után felhúztuk gumicsizmáinkat, és búcsút kellett vennünk a fiúktól, akik a tábort elhagyva útnak indultak, hogy nélkülünk töltsenek „a vadonban” pár órát. Erről sajnos nem áll módomban többet írni, hiszen nem árultuk el egymásnak, hogyan töltöttük el ezt az időt. Ez így szép. Persze a lányok programjáról sem mesélek, maradjon ez meg a lányok titka. Késő este a fiúk visszatértek, mi pedig megleptük őket forró csokival és gyümölcstállal, amit, hogy mindenki benne lehessen egy kicsit az ajándékban, együtt készítettünk el. Az asztalokat hangulatlámpákkal díszítettük, és még egy kedves dalt is elénekeltünk nekik. Ezek után pedig mindenki fáradtan, de mosollyal az arcán tért nyugovóra.
A mai napon
(szombat) már szépen süt a nap,
igaz, a reggel még azért kicsit párás volt. A
délelőtt folyamán a gyerekek a „bojová
hra“ nevű szlovák cserkészjátékot játszották, és a rét az
izgalom és az ijedtség (hogy a másik csapat elkaphatja őket)
kiáltásaitól volt hangos. Most megyek
ebédelni, még jelentkezünk.
kangi&stóf
2013. július 4., csütörtök
El segundo día (Második nap)
Kedves
szülők és érdeklődő nagyközönség!
Csilifüzérek
lógnak a sátrakon, lányaink hajában virág, fiaink orra alatt
bajusz, olyan igazi mexikói.
Hola!
Qué tal? Muy bien. Az alapokat már elsajátították (még ilyenre
is jut idő). Spanyol nyelvterületen meg tudják kérdezni, hol van
a legközelebbi cipőbolt. Podría usted hablar más lento, por
favor. Gitárszóra ébredtek reggel, amely kísértetiesen
hasonlított a Rodriguez-féle Volt egyszer egy Mexikó főcímdalára.
Remélem kísértetiesen.
Mint
ahogy előző nap este kiderült, az átok eredetét csakis a
legöregebb mexikói, Esteban tudná elárulni, aki akkor már nem
érkezett meg, mert ugye Estevan, de nappal bizony megjött. Nem
vettük hasznát, viszont régi történeteket mesélni azt tud,
személyesen ismerte az összes régi család alapítóját és jó
kapcsolatot ápolt az akkor még békés szomszédságunkban éldegélő
azték törzzsel is.
Állítólag
még Cortez hajóján is szolgált, mint olyan. Olyan izé.... Öreg.
A
gyerekek szemei nem kopogtak, mert az ebédről megmaradt nem
tágítottak, amíg az összes knédlit kakaóval szét nem szedték.
(folytatjuk...)
2013. július 1., hétfő
El primer día (Első nap)
Kedves szülők!
A gyerekek arcán először ijedtséget láttunk, hogy mégsem az álomvárosba, Tijuanába jutottak el, de készségesen beleegyeztek abba, hogy maradnak néhány napot. Az esti tábortűzre készülve épp fát gyűjtenek, és szálláshelyük szépítésén ügyködnek.
A
gyerekek kirándulós busza egy kicsit eltévedt. Pontosabban, nem
volt hajlandó elvinni őket Tijuana városába, mivel az út
keresztül vezetett volna Ijuana városán. A helyi buszos Ijuana
kapui előtt leszállíttatta az utasokat, akiket a bolond Sancho
vezetett el városkánkba. A város szinte kihalt, már csak néhány
lakos él itt, akik becsábították a gyerekeket, és letelepítették
őket. Segítségül kérve az új lakosokat, hogy Ijuana városát
felszabadításák az átok alól. De az átokról a falu lakóinak
különböző véleményei és elképzelései vannak, sehogy sem
tudnak megegyezésre jutni. Az átok nagyon-nagyon régóta súlytja
a szinte kihalt várost, és nem tudni a pontos okát, hogy miért
is. Ebben kértük a gyerekek segítségét.
A mai napon
felépítették lakóhelyeiket és megkapták saját szerszámaikat,
amelyek segítségével hozzájárulhatnak majd a város
fejlesztéséhez és építéséhez. A gyerekeket a városban Don
Carlos, a falu vezetője fogadta, miközben kaptak egy kis belátást
a falu életébe. (Azért csak „falu“,
mivel már csak tíz lakos él itt a városban). Mexikói mariachik
zenéltek az utcán, a konyhán éppen csilisbabot főztek a falu
öregének. Pedro, Amigo és José pedig néhány kaktuszt fűrészelt
kulturáltabb alakra.
Dolóres, a természetgyógyász sámán pedig épp Rodrigót
gyógyította paprikával és füstölővel.
A gyerekek arcán először ijedtséget láttunk, hogy mégsem az álomvárosba, Tijuanába jutottak el, de készségesen beleegyeztek abba, hogy maradnak néhány napot. Az esti tábortűzre készülve épp fát gyűjtenek, és szálláshelyük szépítésén ügyködnek.
Hideg éjszakára készülünk ma éjjel. Mindenki ponchóban és szombréróban szaladgál a réten.
Holnap ismét jelentkezünk!
Vétel.
kangi
kangi